Mai menetrend :D

2010 december 31. | Szerző: Lily

 Lássuk csak, hogy telt/fog telni a mai napom.

Kezdjük a tegnap esténél (vagy inkább éjszakánál, az jobb kifejezés erre), mikor nyugovóra tértem.

Ébredés után tudatosul a kicsi agyamban, hogy jupíí eljött 2010 utolsó, varázslatos napja.

A napot nagy izgalomban töltöm.

Este megérkezek az egyetemre és indulhat a parti!

ÉJFÉL VAN!!!!!

0:01

0:05

0:10



0:22

NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

A szilveszteri kívánság ereje

2010 december 30. | Szerző: Lily

 Olyan pontosan emlékszem, hogy mi volt tavaly szilveszterkor, mintha csak tegnap lett volna. Épp kórházban voltam vesemedence gyulladással, hallgattam, ahogy a nővérek boldogat kívánnak egymásnak és annyira sajnáltam magam, hogy egy százas papírzsepit biztos elhasználtam. Minden bánatomat a Harry Potter könyveimbe temettem, mert még pezsgőt sem ihattam, ami talán egy picit enyhítette volna a kétségbeesést. Valami finom, édes pezsgő, biztos segített volna egy kicsit. Nagyon magányos voltam, szörnyen egyedül éreztem magam. Aztán eljött az éjfél, én kibámultam az ablakon és kívántam. Annyi mindent kívánhattam volna, például, hogy ne bukjak meg matekérettségin, vegyenek fel egyetemre, legyek újra egészséges, találjon rám a szerelem, legyenek igaz barátaim… De aztán csak egyet kértem: Legyek boldog.

És most itt vagyunk, egy évvel később és tádám: boldog vagyok. Azzal az egyszerű kis kívánsággal mindent megkaptam, egyszerűen minden az ölembe hullott. Végre magam mögött hagytam a múltat, teljesen új életet kezdtem és már szeretek önmagam lenni. Úgy érzem, hogy mázlis vagyok és mindenem.

Szóval az újévi kívánságnak igenis van mágikus ereje, mondjon bárki bármit. Csak a jó kíváságot kell feltenni, mert azzal nem biztos, hogy jutunk valamire, ha egy nyaralót kérünk Brazíliában meg hozzá hetvenegy indiai elefántot. Bár lesz egy elefántfarmunk, ami azért annyira nem is rossz, csak akkor kívánjunk hozzá személyzetet is, aki kialmozza a kis dumbókat.

Az is biztos, hogy jövök magamnak egy fenékberúgással. Olyan jól elvagyok otthon, édes otthon, mintha téli szünetem lenne. Tiszta retro érzés. Valaki szólhatna, hogy hahó királykisasszony, ébredj fel száz éves álmodból, vizsgaidősuck van! És szörnyen neki kéne hasalnom a kémiának, mert ötödikén vizsgázok belőle. Valami azt súgja, meg fogok bukni, mégpedig csúfosan! Azzal nyugtatom magam, hogy semmi baj, mert ott lesz a január másodika, harmadika és negyedike, mikor tök egyedül leszek itthon és nyugiban egész nap tudom nyúzni ezt a kémiás történetet. Eléggé reménytelen a helyzet, főleg olyan köcsög vizsgáztató proffal, mint amilyet megadott nekünk az ég és olyan kémiatudással, mint amilyen nekem van.

Holnap szilveszter és én idén nem a kórházban töltöm, mint az elmúlt két évben. Hanem az egyetemen-begyetemen az én kis szerelmemmel, meg a barátainkkal. Kegyetlenül jó társaság lesz, fenomenális bulira készülök, amire már be is szereztem még karácsony előtt egy dögös kis feketét, úgyhogy már a ruhára sincs gondom.

Nagyon sok boldogságot 2011-re mindenkinek és jó partizást!

Ma második felvonás :)

2010 december 25. | Szerző: Lily

Have yourself a merry little Christmas…

És az is, én tök boldog vagyok ebben a pillanatban, hogy itt ücsörgök az ágyamon még mindig pizsiben, a TV-ben megy a Frédi és Béni, az asztalomon tornyosulnak az ajándékok és az új mobilomat is gond nélkül tudtam csatlakoztatni az előbb a laptopomra. Juhé! A család persze még javában durmol, hogyisne, hiszen csak én örököltem nagyapám “koránkelős” génjeit. Nagyon úgy tűnik!

Hát tegnap reggel úgy indult az egész, hogy olyan fél kilenc körül kikászálódtam a vackomból macska Matyi unszolására és lecsoszogtam reggelit adni a kis cirmosoknak. Közben futottam össze az első kóbor lélekkel, aki azonos génállománnyal rendelkezik, mint én: a legidősebb húgommal. Kettesben szépen megreggeliztünk, aztán lassan csak elkezdett szállingózni a család többi tagja is a konyhába és szép fokozatosan ki is dolgoztuk a nagy karácsonyi haditervet.

Anyáék rohamtempóban elmentek a temetőbe, vittek Nagyinak ilyen jó nagy mécsest, azt a fajtát, ami egy kis szerencsével estig simán bírja égve. Addig én szépen felraktam a csirkét főni, kiteregettem miután végzett a mosógép és persze elsősorban ügyeltem, hogy a sátánsarjadék húgaim na bontsák le a házat. Stimm. Közben még le is tudtam ülni a tesóim közé, akik valami elképesztően szórakoztató filmet néztek az RTL-en, ami egy szemüveges kisfiúról, Ralphy-ról szólt, aki légpuskát kért karácsonyra. Amúgy tényleg teljesen jó volt, nekem tetszett, én élveztem.
Miután anyáék visszaértek a temetőből (Még jó, pedig népszerű szóvicc nálunk, mikor kijelentik, hogy mennek a temetőbe, hogy valaki megkérdezi, hogy “És a kocsit ki hozza vissza?”) rám lett osztva a Nagy Mákos Guba Küldetés, amit én tudok a legjobban megoldani. Jó is lett, elégedett voltam vele. Közben anya dührohamot kapott, mikor kiderült, hogy a Kati mama is ugyanolyan csirkelevest készített. Pont, mint tavaly. És pont, mint tavaly, most is kiderült, hogy egy jó poénnal mindent el lehet simítani.
Ebéd után jött a nagy fadíszítési hadművelet, mikor jócskán meglepődtünk, mire a fa a nappali ablakán keresztül végre bekerült a TV mellé. Ugyanis a fa nagyobb volt, mint hittük. Nem négy és fél, hanem öt és fél méter magas és amúgy tényleg gyönyörű, szerintem jópár éve ez a legszebb fánk. Necces volt, hogy lesz-e rajta csúcsdísz, de sikerült megoldanunk. Abba már senki nem kötött bele, hogy egyik fotelből nem látni a TV-t az ágaktól, mert ehhez a felálláshoz már hozzászoktunk az elmúlt pár évben. Viszonylag gyorsan fel is dobáltuk rá a díszeket, ez az előnye a naaaagy családnak.
Kicsit leültünk nézni a Mindennap Karácsonyt, majd úgy ítéltem jobb, ha segítek anyának. Anya nem merte rámbízni a dióval- és aszalt szilvával töltött pulykát, viszont a sült halat és csirkét nyugodt szívvel, közben ő pedig csinálta a zserbót is meg a gesztenyeparfét. Közben arról beszélgettünk, hogy pár év múlva, mikorra a tesóimmal mind a négyen férjhez megyünk és lesznek gyerekeink, milyen sokan leszünk karácsonykor, pedig már most sem vagyunk kevesen. Viszonylag egészen hamar készen lettünk a vacsival, fél hétkor már a nagymamám társaságában ültünk mind az ünnepi, gyönyörűen megterített asztalnál és koccintottunk boldog karácsonyt kívánva. A töltött pulyka fenséges volt, ezt el kell ismernem.
Az ajándékozás is békességben lezajlott mindenki hiperboldog volt, az ajándékaim azt hiszem mind telitalálatok voltak és én is nagyon meglepődtem. Nem hittem volna, hogy megkapom az új mobilt, ami névnapomra lett beígérve eredetileg a szegény, sokat látott, lestrapált Nokiám helyett. És láss csodát, ott virított a fa alatt a vadiúj Samsung GT-S5230 LaFleur, ami hihetetlenül gyönyörű, imádom.

De számomra már az is egy gyönyörű ajándék volt, hogy mikor beleraktam a simkártyát és bekapcsoltam, rögtön új SMS-t jelzett, ami nem mástól jött, mint az én kis szerelmemtől. Anyáék meg is kérdezték, hogy mit vigyorgok olyan nagyon, végül annak tulajdonították, hogy örül a fejem az új mobilnak. Örült is, de annak még jobban örülök, mikor mondja, vagy leírja, hogy szeret. Elég rossz, hogy külön kell töltenünk a karácsonyt, de legalább együtt szilveszterezünk egy egyetemen és addig már csak egy hét! Juppíí! Szuper lesz! Vicces, hogy már mennyire szervezzük, hogy ki hol alszik majd. Mivel az én szobatársam nem lesz ott, ezért egyedül leszek, Őt pedig nem fogja hiányolni a szobatársa, ezért végre összejön az együttalvás. Nem is kezdődhetne jobban a 2011.

Tegnap este az is kiderült, hogy az legidősebb húgommal milyen jól ismerjük egymást és ez szerintem fantasztikus dolog. Hát akkor lássuk mit kaptam: Kovács András Péter könyvet, az Eragon harmadik részét (aminek még nem tudtam megjegyezni a címét), egy gyönyörű karórát, nyakláncot, egy szép neszeszert (aminek nagyon örültem, mert eddig mikor mentem az egyetemre, csak bedobáltam a kenceficéimet a bőröndbe, mert nem volt hova pakolni őket), parfümöt, egy felsőt, egy karkötőt és egy aranyos kis szarvas és hóember porcelánmütyürt a kishugaimtól. Meg persze a mobilt. Mindennek nagyon nagyon örültem. Én úgy örülök, hogy a mi családunkban a karácsonyi ajándékozás tényleg ajándékozás és nem vágunk oda egymásnak csak úgy egy boríték pénzt és nesze vegyél magadnak valamit. Ez undorító szerintem és szomorú, hogy valakik még arra sem veszik a fáradságot, hogy vegyenek valami szépet a szeretteiknek.

Összességében gyönyörű karácsonyunk van és reménykedek benne, hogy karácsony második napja is olyan nagyon jól fog telni, mint az első. A mai program döglés a fa alatt, a TV előtt, holnap pedig jönnek ide unokatesómék.

Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Karácsony igazi csodája

2010 december 24. | Szerző: Lily

Itt van, újra itt van! Méghozzá visszavonhatatlanul és megmásíthatatlanul. Az egyik kedvenc ünnepem. Jó, lehet azt mondani, hogy biztos azért a kedvenc ünnepem, mert az én 19 évemmel a karácsony igazi nagy maceráját még mindig a szüleim szenvedik el, én pedig csak heverészek a négy és fél méteres fenyőnk alatt mézeskalácsot nasizva. Hát ez tökre nem igaz, mert…
egy: nem szeretem a mézeskalácsot
kettő: nem fetrenghetek a földön az érzékeny vesém miatt.

Haha. Nem, amúgy tessék elhinni, hogy nekem is van munkám a karácsonyban. Kiveszem a részem a sütésből-főzésbők, ráadásul nem olyan egyszerű ám a három hugomat elirányítni fadíszítés fronton. Ahányan vagyunk, annyi féle karácsonyfát képzelünk el magunknak, ezért elég heves viták szoktak kialakulni. Már előre félek a ma délelőttől emiatt.
Én a karácsonyt az ajándékozás miatt szeretem úgy igazából. Nem azt, hogy én ajándékot kapok, hanem azt, mikor a boltban megtalálom a tökéletes ajándékot és egy izgatott kis hang megszólal bennem, hogy “Igen, ez lesz az igazi.”. Aztán mikor látom, hogy a többiek kibontják a tőlem származó kék-ezüst papírba csomagolt ajándékokat és kiül az arcukra a meglepetés és az öröm.
Azt is szeretem, hogy giganagy, temperamentumos család lévén napközben vagy hatszor úgy összeveszünk, hogy anya remeg az idegtől, én pedig sértődötten vonulok el a szobámnak nevezett kis birodalmamba. Mármint nem eleve ezt szeretem, hanem azt, hogy akárhányszor veszhetünk össze napközben, akárhányszor bőgöm el magam a dühtől, estére, mikor leül a nagy család vacsorázni mindenki mosolyog, boldog és béke van. Hiába panaszkodik anya már délben, hogy milyen fáradt, hiába hív fel a szerelmem napközben ötször, hogy kisírjuk magunkaz egymásnak, igazából a lelke mélyén mindenki úgy szereti ezt a napot, ahogy van.

Szerintem ez az, amiben a karácsony igazi csodája rejlik.

Nagyon boldog, bejgliszagú, Reszkessetek betörőkben gazdag karácsonyt kívánok mindenkinek!